Minden nő életében a melle formája, mérete és egészsége nagyon fontos szerepet játszik. Egy gyönyörű mell jót tesz a női önbecsülésnek is. Napjainkban számos lehetőség nyílik az emlő rekonstrukció, kontúr javítás és mellnagyobbítás területén. Magától értetődően számos kérdés fogalmazódik meg bennünk ebben a témában. A következő sorokban összefoglalom az információkat az emlő implantátumokkal kapcsolatban, valamint megpróbálunk választ adni néhány kérdésre ebben a vonatkozásban.
Napjainkban az emlő rekonstrukció és emlő nagyobbítás a legnagyobb számban elvégzett beavatkozás a plasztikai sebészetben. Az emlő implantátumok 1960 eleje óta használatosak. Ez idő alatt több, mint három millió nő választott szilikon géllel töltött emlő implantátumot a mellnagyobbító műtéthez. Az implantátumokat folyamatosan fejlesztik, együttműködve a páciensekkel, az orvosokkal, valamint a gyártó cégekkel.
Mi az orvosi szilikon?
A szilikonok alapanyagát, a szilíciumot tiszta állapotban elsőként Berzelius állította elő 1823-ban. A szilícium szerves vegyületeinek megismerése a XX. század első felében munkálkodó angol kémikus, Kipping nevéhez fűződik, és a szilikon név is neki köszönhető.
A szilikonok gyártása a második világháború végén kezdődött el az amerikai cégeknél, de 1947-ben már Európában is állítottak elő szilikonból készített termékeket, majd az ötvenes évek elején már Magyarországon is.
Az orvosi tevékenység során számos szilikonból készült terméket alkalmaznak, mint szondákat, katétereket, varróanyagokat, pacemakereket, kesztyűket, sebfedő anyagokat. A lágyrészek sebészetében az implantátumokat a testkontúr javítására használják.
Az alábbiakban dr. Wagner Ödön a Természet Világa magazin Napjaink kémiája című különszámában megjelent A mindenre jó szilikon című cikkéből közlök részleteket.
A szilikonok egyik legnagyobb felhasználója az egészségügy. Ez annak köszönhető, hogy a szilikonok élettani szempontból indifferens, az emberi és állati szövetekre ártalmatlan, közömbös anyagok. A humán szövetek befogadják, az enzimek számára bonthatatlan ismeretlen anyagok, s mivel felületük általában hidrofób, a szövetek, sejtek sem tudnak megtelepedni rajtuk. Enzimatikus bonthatatlanságuk következtében nincs táptalajeffektusuk, azaz a felületükön megtapadó mikroorganizmusok nem képesek lebontani és tápanyagként felhasználni anyagukat, így nehezen fertőződnek el. Mivel nem váltanak ki szöveti ellenreakciókat, ezért orvosi segédeszközök, implantátumok alapanyagaként igen jól használhatók. (megj. – Egyetlen tanulmány sem számolt még be a szilikon allergiát okozó hatásáról.)
Igen vékony (2,5-10 µm vastagságú) polidimetilsziloxán-filmeket alkalmaznak a sebészetben a sérült agyhártya pótlására, illetve a mikrosebészeti operációknál (pl. füloperációknál) a sebzett szövetrétegek elválasztására és az összenövések megakadályozására.
Az utóbbi években igen nagy érdeklődés övezi a különböző, szilikonból készült mellimplantátumokat. Ezek az implantátumok kisebb részben korrekciós, nagyobb részben esztétikai célból készültek.
A bőr alá, állandó céllal beültetett protézisek alapanyagaként szilikonokat, illetve más műanyagokkal (főként poliuretánnal) kombinált szilikongumit alkalmaznak. A protézis felépítése többféle is lehet. Az egyik típusnál csak a megfelelő formára alakított szilikongumi-membránokat készítik el, s ezt a formát fiziológiás sóoldattal, szilikonolajjal, esetleg természetes olajokkal töltik fel (megj.- SALINE/SÓOLDATOS IMPLANTÁTUMOK). Ennek a megoldásnak igen nagy hátránya, hogy a beültetett protézis nehéz, a membránokon keresztül idővel anyagtranszport történhet, s a protézis elveszítheti formáját, illetve a protézis belső tere elfertőződhet, esetleg a bediffundált anyagok bomlásnak indulhatnak. Sokkal szerencsésebbnek tűnt a membránforma szilikongéllel történő feltöltése(megj.- SZILIKON IMPLANTÁTUMOK). A legnagyobb számban ilyen típusú implantátumokat használnak fel. Ezek az implantátumok a mell szöveteivel megegyező állagúak.
Mely bemetszések használatosak a mellnagyobbítás során?
A bemetszés helyét az orvosa fogja meghatározni azt követően, hogy megvizsgálta a testét. A bemetszés helye lehet a hónaljban, a bimbóudvar környékén, illetve a mell alatti redőben ejtett, amely a leggyakoribb implantátum behelyezési metszésnek számít.
Hová helyezik az implantátumot?
A mellnagyobbítás során az implantátum behelyezhető közvetlenül a mirigyállomány szövetei mögé (subglandulárisan), vagy az izom alá (subpectoralisan/submuscularisan). Az emlő helyreállítása során, az implantátum elhelyezése nagymértékben függ az onkológiai szempontoktól. Orvosa javasolni fogja, hogy mely elhelyezés a legkedvezőbb.
Lehetséges-e tumor vizsgálat az implantációt követően?
A mammographia lehetővé teszi a tumor helymeghatározását. A modern technikák, mint az ultrahang, MRI, vagy a CT segít a tumor korai felismerésében. Kiterjedt tanulmányok azt igazolják, hogy azoknál a nőknél, akik emlő implantátummal rendelkeznek, nem fordul elő gyakrabban emlő daganat, mint az implantátummal nem rendelkezők körében. Az emlő implantátum semmilyen befolyással nincs az emlő daganat előfordulására. Tanulmányok számolnak be arról, hogy emlő daganat nem volt megfigyelhető sem a sima, sem a texturált sem pedig a micropolyurethane hab borítású implantátumok használata során.
Nincs bizonyítható összefüggés a szilikon géllel töltött implantátumok és az autoimmun betegségek között sem.
Milyen gyakran kell kontroll vizsgálatra mennie a műtétet követően?
Az implantátumokat érdemes kontrolláltatni fél, illetve 1 évenként az operáló orvos véleményétől függően.
